Alföldi gulyásleves

Egy klasszikus, egy klasszikus szakácskönyvből.

Elővettem egy adag marha húst a mélyhűtőből, ami pörköltnek kevés lett volna, de ha már kiolvadt kezdeni kellett vele valamit. Lett belőle gulyás leves.

A Gundel könyvet vetten elő és lássatok csodát nem is egy gulyás recept van benne. 

Az alap gulyás bár jól hangzik, kicsit "csupasznak" tűnt :) ezért az alföldi/szegedi gulyást választottam, amiben ár az eredeti recept szerint nincs se csipetke, se nokedli én azért tettem. 

Hozzávalók 4 főre:

500 g marha hús

700 g burgonya

150 g vöröshagyma

350 g vegyes zöldség (sárgarépa, répa, zellergumó)

140 g zölspaprika

60 g paradicsom

80 g zsír (eredetileg sertés zsírt ír, de én kacsazsírt használtam)

só, köménymag, fokhagyma

A húst egyenletes kockákra vágom, minél kisebb annál jobb, mert hamarabb kész az étel. A hagymát apróra vágom és a zsíron aranysárgára sütöm.

A fazekat lehúzom a tűzről, egy pillanatot hagyom hűlni, és csak ezután keverem bele a fűszerpaprikát. Ez azért fontos, mert ha a tűzőn lévő forró hagymára (zsírba) kerül a paprika szinte azonnal megég és keserű ízt, nem utolsó sorban rémes illatot hagy maga után. 

Ráteszem a húst is mielőtt visszakerülne a tűzre és megsózom. Innentől kezdve már lassú tűzön pörkölődik tovább a hús. Folyadék nem kell alá, mert annyi elég amennyi levet a enged, nem lében főnie. Mikor a hús leve elfőtt, akkor dobom bele az apróra vágott fokhagymát és szórom meg őrölt köménnyel. 

Fedő alatt tovább hagyom puhulni a hús, néha megkeverve és néha egy kevés vizet hozzá öntve, hogy ne égjen oda. Itt a könyv pontosan így fogalmaz "A hús tehát ne főjön, hanem rövid lében, gőzben párolódjon."

Közben egyforma kockákra vágom a krumplit és a zöldségeket. A paradicsomot és a zöldpaprikát, bár a recept szerint ezeket is apró kockára kellett volna vágni, én csak ketté vágtam, mert nem igazán szeretem a levesben úszkáló paprika és paradicsom darabkákat.

Mikor a hús már majdnem kész akkor kerül bele a krumpli és a zöldség. Először a hús zsírjában hagyom egy pár percig pörkölődni. 

Ekkor kell felönteni vízzel (lehet csontlé is, biztos más íze lehet, de a víz is tökéletes) és beledobni a paprikát és a paradicsomot. Pár perc múlva meg lehet kóstolni, az utófűszerezés miatt, de olyan koncentráltak már ilyenkor az ízek, hogy max. egy kis só, ami hiányozhat belőle :)

Mikor a zöldségek már majdnem megfőttek, akkor megy bele a nokedli. 

Nagyon finom és nagyon klasszikus. 

Semmi modern, semmi flikk-flakk. 

Tökéletes!

Gombás melegszendvics

A maradék tökéletes felhasználása :)

Az előző napi gombás tagliatelle feltétjéből maradt annyi, hogy pont nem elég ebédre 3 és fél embernek, ezért egy fantasztikus reggeli kerekedett belőle. 

A gombába, ami az éjszaka folyamán egy kicsit be is sűrűsödött, tettem egy egész tojást és némi reszelt sajtot. 

A kenyeret mindkét oldalán megkentem vajjal és ráhalmoztam a gombát. A tetejére szórtam még sajtot, de ha van otthon, akkor még finomabb tépkedett mozarella sajttal. 

180 C-ra előmelegített sütőben percek alatt szép pirosra sül. 

Szépen indul a nap egy ilyen reggelivel :)

Gombás-tejszínes taglatelle

Egy kis gomba mindig jó ötlet, pláne egy majdnem vegetáriánus gyermek étrendjében :) A tészta a másik nagyon jó választás, és a kettő együtt pedig egyenesen főnyeremény. 

Hozzávalók 4 főre: 

500 g csiperke gomba (de lehet erdei gomba is)

500 g tagliatelle

1/2 dl fehérbor

2 dl tejszín

5-6 db szárított vargánya

só, bors, kakukkfű, petrezselyem

A szárított vargányát forró vízben áztatom egy jó fél órát. A csiperkét olíva olaj és egy kevés vaj keverékre dobva elkezdem "vízteleníteni". Mikor már látom, hogy kezd elforrni a víz róla, akkor öntöm rá a vargányás levet és hagyom, hogy magába szívja az erdei aromákat a csiperke. Ekkor kicsit sózom, és hagyom, hogy az ízek koncentrálódjanak és a víz elfőjön róla. 

Fél deci fehérbor, egy kevés őrölt bors, friss kakukkfű, 2 dl tejszín, és ha már kész az utolsó pillanatban egy csokor apróra vágott pertezselyem. 

A tésztát a csomagoláson található ideig főzöm, sós, lobogó forró vízben. 

Tálaláskor még egy kevés parmezán forgácsot reszelek rá.

Mindenki szeretni fogja :)

La pizza margherita

Amikor az egyszerűség gyönyörködtet :)

Ma egy kicsit másként csináltam meg a paradicsom szósz, mint korábban. Sokkal egyszerűbb, és finomabb is. Először úgy gondoltam paradicsomos tészta lesz, de mire elkészült a szósz, azon vettem észre magamat, hogy landolt a pulton egy kiló liszt és már gyúrtam is a tésztát :)

Hozzávalók:
Paradicsomszószhoz:
1 doboz egész paradicsom konzerv
3 gerezd fokhagyma
olíva olaj
bazsalikom
só, bors
parmezán
mozzarella

Pizza tésztához: 
1 kg liszt
2 cs szárított élesztő
6 ek olíva olaj
só, langyos víz

A paradicsomot villával összetöröm, sózom, borsozom és beletépkedem a bazsalikomleveleket. Félre teszem "pihenni". Olíva olajat felforrósítom és a felszeletelt fokhagymát beleteszem. Amikor színt kap a fokhagyma, leveszem a tűzről és hozzáteszem a korábban félre tett paradicsomot. Visszateszem a tűzre és felforralom. Ennyi, nagyon finom és, mint látható, rém egyszerű.

A pizzatésztát, a szokásos módon begyúrom, és hagyom kelni legalább 30 percig. Nyújtás, olíva olaj, paradicsom szósz (nem túl sok, nehogy eláztassa), parmezán és egy összetépkedett mozzarella. 

Zsupsz be a 230 C-os sütőbe, és várni amíg mosolygósan piros nem lesz :)

In memoriam

Kép nélkül :)

Ma kaptam a szarvasgombás "barátomtól" három csini, kis cukkinit.

Hazafelé megvettem a hozzávalókat és, bár eszement meleg van, de mégis képes voltam bekapcsolni a sütőt.

Hozzávalók: 

3 kicsi cukkini

100 g juhtúró

1 cs réteslap

150 g tejöl

1 bögre rizs megfőzve

1 nagy paradocsom

vaj

petrezselyem, bazsalikom, oreganó, só, bors

A cukkinit sajtreszelőn lereszelem, majd egy kevés vajon megdinsztelem. A juhtúrót a tejföllel elkeverem, majd mehet bele a cukkini és a főtt rizs. Fűszerezem, és kész is a töltelék. 

Egy hőálló tálat kikenek vajjal, és szépen elkezdem a réteslapokat belefektetni. Minden lapot meg kell kenni olvasztott vajjal, mert így szaftosabb lesz. Három réteslapot teszek az aljár, úgy, hogy a széle felkunkorodjon, majd jöhet a töltelék fele. 

Egy, szép nagy paradicsomot vékony szeletekre vágok és tetőcserép szerűen elhelyezem a tölteléken. Ezt egy kicsit megsózom. 

Jöhet rá két összehajtott réteslap, ezeket is megvajazom. Majd ismét a töltelék.

A tetejére, a maradék réteslap. Az aljáról "kilógó" széleket visszahajtom. Ezt is alaposan megvajazom, majd megszórom reszelt sajttal. 

Közepesen forró sütőben (180 C) kb. 35 perc alatt mosolygósan pirosra sütöm. 

Kép azért nem készült róla, mert Zsófi evett, amit ugye még koránál fogva szemmel kell tartani, közben én is megfalatoztam a saját adagomat és mire feleszméltem a család elfogyasztotta a maradékot.
Lassan érik a cukkini a kertben és ígérem pótolom idővel a képet :)

Túrógombóc

Egy fantasztikusan gyors és egyszerű reggeli, ami egy apróság számára is bármikor bevethető finomság, ha már végképp kifogytam az ötletekből.

Semmi  más nem kell hozzá, mint 250 g túró, 2 tojás szétválasztva, 1 ek cukor, 33 g vaj, 25 g búzadara, 35 g zsemlemorzsa. 

A tojásfehérjét kemény habbá verem, a sárgáját pedig kikeverem a vajjal és a cukorral. Az áttört túrót hozzáadom a tojássárgájához, majd mehet hozzá a dara és a zsemlemorzsa. 

A tojásfehérje felét gyorsan hozzákeverem, a többit pedig már lassan, habosan "tartva" keverem a masszához. Nem marad annyira habos, mint egy piskótánál, de érezni lehet, hogy sokkal "könnyebb" lesz a keverék.

Egy kisebb edénybe vizet forralok, egy csipet sóval. Vizes kézzel, pici gombócokat "gyúrok" és beledobom a forró vízbe. Mikor feljönnek a víz tetejére, akkor vannak készen.

Kevés vajon zsemlemorzsát pirítok egy szélesebb serpenyőbe. Óvatosan, mert pillanatok alatt kész van, nehogy odakapjon. 

Mikor a gombócok megfőttek, egyenesen a pirított zsemlemorzsába teszem őket és addig rázogatom, amíg szépen körbe nem veszi a gombócokat mindenhol, a fincsi, aranyló morzsa. 

Tegnap egy kevés cukorral összeforraltam az epret, és ez lett a túrógombóchoz a "köret". Természetesen a szokásos cukros tejföl is isteni vele, de hát most letagadhatatlanul, eper szezon van :)

Harcsafasírt

Már megint egy halas finomság.

Most a hal a trend itthon, leginkább rántva vagy fokhagymásan esszük, de azért néha kipróbálok ezt-azt vele. Most ez a fincsi fasírt került a szemem elé az egyik főzős magazinba. 

Hozzávalók 4 főre:

30 dkg nyúzott harcsafilé

4 szelet friss kenyér

1 közepes fej hagyma

2 kis gerezd fokhagyma

1 csokor petrezselyem

1 tojás
só, bors

A harcsa filét enyhén sós, forró vízzel leforrázom, és két percig hagyom a vízben. Leszűröm, és robotgépben egy kicsit megforgatom. Nem kell pépesnek lennie, csak épp, hogy darabos legyen. A kenyérszelet belsejét kiszedem, ezt is robotgépbe teszem, és összedarálom.
Az apróra vágott hagymát, és a tört fokhagymát egy kevés olajon, vagy vajon (ahogy tetszik) megfuttatom.
A tálban alaposan összekeverem a halat, hagymákat, a kenyeret és a tojást, majd fűszerezem. Só, bors, és  a petrezselyem. Semmi más fűszer nem kell, mert ennyi is tökéletes ízt ad, neki. Ha valaki szeretné, természetesen lehet erősebben fűszerezni, akár az olaszos, vagy keleties vonal is jót tesz neki.
Hagyom egy kicsit összeállni, de igazán csak annyi időre míg az olaj felveszi az üzemi hőmérsékletet :)
Vízbe mártott kézzel, kis gombócokat formázok belőle és kisütöm, majd papírtörlőre teszem, hogy az olajat leitassa.
Krumplipürével és házi majonézzel tálalva fenséges fogás. Salátával viszont egy kissé karcsúsítóbb, a kenyér ellenére is :)
Jó étvágyat hozzá!

Harcsapaprikás

Újévi fogadalmam egyike volt az, hogy minden héten legalább egyszer eszek halat. Bár még csak az 5. héten vagyunk, de eddig sikerült megtartani, amit fogadtam. 

Ma is halacska került az asztalra, egy egyszerűen nagyszerű, klasszikus recept szerint. Ez pedig a Harcsapaprikás túrós csuszával. Ja, és meg kell jegyeznem, hogy fejenként 400 Ft-ból megvan.

Hozzávalók 4 főre:

4 szelet harcsa

50 dkg száraz tészta

25 dkg túró

1 doboz tejföl

1 nagy fej hagyma

darált paprika

paradicsom püré

olaj, só, bors, paprika

A hagymát apróra vágom és olajon lassan puhára dinsztelem, sóval és borssal. Mielőtt a paprikát beleszórom, előtte leveszem a tűzről, nehogy megégjen, mert akkor keserű lesz. Felengedem egy kevés vízzel, majd mehet vissza a tűzre. Ekkor jön bele a darált paprika és a paradicsom, majd hagyom felfőni. 

Mikor a vizet felteszem a tésztának, akkor kerül a serpenyőbe a halszelet. Ekkor már kavarni nem szabad, mert széteshet a hal és bár úgy is meg lehet enni, de olyan szép így, egészben tálalva. Nagyjából 20-25 perc alatt elkészül.

A kifőtt tésztát tányérra teszem, megszórom túróval, majd mellé teszem a halat. Jöhet egy kis tejföl, és tetszés szerint, egy kevés kapor. 

Egy klasszikus, gyönyörű ebéd.

Vízkereszttől hamvazószerdáig

Már hetek óta tart a farsang, és csak most jutottam el odáig, hogy megsüssem a "kis szalagost".

Nem igazán tudom megmondani, hogy szeretem-e a fánkot, de egyszer egy évben, valahogy kötelező. És ilyenkor, igen szeretem, de nem tudom elképzelni, hogy máskor süssek, vagy egyáltalán eszembe jusson enni (pékségből) fánkot. 

Hozzáteszem, hogy a porcukrozott sütiket sem szeretem, de ez az elmélet is felborul ilyenkor. A fánk csak úgy finom, ha meleg, ráolvad a  porcukor nagy része és van hozzá egy jó adag baracklekvár :)

A másik dilemma a fánkkal kapcsolatban, az a fránya szalag. Hol sikerül, de inkább nem :) Tudom az elméleteket, hogy fedő, meg nem fedő, meg sok olaj, meg a kelési idő, meg ilyenek és mégsem mindig sikerül. Most szerencsém volt mert egy kis szalagot sikerült rácsempésznem a fánkokra, de a biztonság kedvéért tettem mellé egy szép bordót is :)

Hozzávalók kb. 25 db fánkhoz: 

50 dkg (langyos) liszt

2 dkg élesztő

5 dkg porcukor

5 dkg vaj

2 tojássárgája

fél liter tej (van, hogy kevesebb)

vaníliás só, rum, olaj

Nagyon fontos, hogy minden hozzávaló szobahőmérsékletű legyen és az sem baj, ha a lisztet egy kis időre a radiátorra tesszük, hogy langyos legyen. 

Elég kényes a tészta, nem lehet vele úgy bánni, mint bármelyik kelt tésztával. Egy kalácsnál nem gond, ha egy kis hideget kap, de a fánk tésztája, rögtön reagál rá. És ugye azok a szalagok . . .

3 dl langyos tejjel, 3 ek liszttel, 1 ek porcukorral felfuttatom az élesztőt. A maradék porcukrot kikeverem a két tojássárgájával.

Folyamatos keverés mellett a cukros tojást az élesztős keverékhez adom, majd az olvasztott vajat is lassan hozzákeverem. 

Dagasztó gépbe az összes hozzávalót alaposan eldolgozom, úgy, hogy könnyű kalácstésztát kapjak. 

Lefedem és a duplájára kelesztem. 

Ha megkelt, nem gyúrom át ismét, hanem egyszerűen kiborítom a deszkára és kézzel kinyújtom (szétnyomogatom), úgy, hogy kb. 1 cm vastag tésztát kapjak. 

Egy tetszőleges méretű pogácsa szaggatóval, vagy pohárral kiszaggatom a tésztát és egy ruhával letakarva ismét kelesztem egy kicsit. Nem szabad, hogy túlkeljen, mert az szintén a szalagokba kerülhet. 

A szaggatás után megmaradt tésztát össze lehet gyúrni és újra keleszteni, stb., stb., de én egyszerűen csak fogom, és úgy ahogy van, azt is kisütöm, kis darabokban. Általában, ezek a kis darabok a legkelendőbbek. 

Mikor letelt a fél óra, addigra az olajat felmelegítem. 

A fánkokba ujjal egy mélyedést nyomok és fejjel lefelé, azaz későbbi tetejét lefele fordítva teszem az olajba. Az első oldalt úgy sütöm, hogy a fedőt a serpenyőre teszem. Ha megsült az egyik fele, akkor lapáttal megfordítom őket és már fedő nélkül, a másik oldalát is szép pirosra sütöm. 

Az, hogy finom az garantált, az, hogy szalagos lesz, az nem garantált :)

Sok sikert hozzá!

 

Citromos csirke keleti fűszerekkel

 

Van egy ismerősöm, aki, ha lehet mindenbe beleköt, az élő fa sem marad ki a szórásból. Ő szokta sokat emlegetni, hogy nem szereti, ezt vagy azt a "sztár" szakácsot, mert "lop". Innen-onnan lenyúlja a recepteket és azokat használja. (zárójelben jegyezném, meg, hogy ő is blogot ír??)

Felmerül a kérdés, hogy mi az eredeti recept ötlet. Talán nincs is ilyen. Talán, csak olyan van, amit egy kicsit a saját szánk íze szerint átalakítottunk és ezért szereti a család, vagy szeretik a barátok. 

Ez a csirke is olyan, amit természetesen nem én találtam ki, hanem láttam egy műsorban, gyorsan levéstem és most előkerült. Nem egészen úgy készült el, ahogyan a recept írta, mert a saját gondolatomat is beletettem, illetve kivetem belőle azt, amit annyira nem szeretek. Szóval, ha azt vesszük ez egy eredeti recept, mégis "lopott".

Na, de térjünk vissza a recepthez. 

Hozzávalók 4 főre: 

4 csirkecomb

1 citrom

2 dl tejszín

1 nagy fej hagyma

4 gerezd fokhagyma

só, bors, kurkuma, római kömény, mustárpor, cayenne bors, 

olíva olaj,petrezselyem

Mozsárban összetöröm, a fokhagymát, a fűszerekkel (só, bors, kurkuma, római kömény, mustárpor, cayenne bors), egy kevés olíva olajjal. A csirke combokat ketté vágom, és alaposan belemasszírozom az elkészült pácot. 

Hagyom pihenni. Előző este is el lehet készíteni, akkor még jobban átjárja az íz, de ha csak egy-két órával előtte bepácoljuk a csirkéket, akkor sincs gond. 

Hagymát apróra vágom, és olíva olajon, egy pici só társaságában, megdinsztelem. 

Beleteszem a csirkét, a pác összes, apró darabkáját is belekaparom az edénybe. A feldarabolt citromot hozzárakom és felengedem kevés vízzel. 

Fedő alatt, hagyom a csirkét puhára főni, közben elkészítem a köretet. Hagyományosan, ha már indiai a vonal, akkor rizs lenne, de én ma felrúgva a hagyományokat, krumplipürét készítettem hozzá :)

Amikor kész a csirke, kiszedem a serpenyőből és a szaftot, hagyom egy kicsit elfőni. Mikor kb. a felére főtt, akkor leveszem a tűzről és hozzáöntöm a tejszínt, majd visszatéve bele a csirkéket rottyantok rajta egyet.

A petrezselymet jelen esetben csak díszítésnek használtam :)

Üde, mégis melengető étel, egy januári, havas vasárnapon :)

Tojástekercs

 

Hozzávalók 1 főre (mert egyesével kell megcsinálni a tekercseket):

- 2 tojás

- reszelt sajt (bármilyen, ami otthon van és olvadós)

- egy kevés reszelt parmezán (elhagyható)

- paprika

- ruccola

- só, bors, olíva olaj

A serpenyőt előmelegítem, és egy kevés olíva olajat öntök bele. A tojásokat felverem és sózom, borsozom. Mikor elég meleg az olaj, beleöntöm a tojást és hagyom, hogy szépen szétterüljön a serpenyő alján. 

Amíg sül, addig a paprikát felszeletelem csíkokra, és lereszelem a sajtot. A paprika lehet sárga vagy zöld, de a piros jobban mutat a sárga tojás és a zöld ruccola mellett.

Ha már a tojás teteje, kezd homályosodni, ami annyit jelet, hogy kezd megszilárdulni, akkor megszórom a sajttal. Mire a sajt megolvad, addigra szép pirosra sül a tojás másik oldala, és jól fog mutatni :)

Ha készen van, akkor egy nagyobb (segéd) tányérra teszem, és mint a palacsintát megtöltöm a paprikával és a ruccolával, majd feltekerem. 

A tekercset 3-4 cm-es szeletekre vágom, tányérra teszem és reszelek rá egy kis parmezán sajtot (vagy bármilyen tetszés szerinti sajtot).

Kész is, a mutatós reggeli. Jó étvágyat hozzá :)

Bundás alma

Egy régen várt édesség!

Már napok óta vágyom rá, és most végre megszületett. Évek óta nem ettem bundás almát, de valamikor a múlt hétem beékelődött az agyamba a gondolat, hogy enni kéne. Íme megszületett!

Igen, olyan finom, mint amire emlékszem még régről, és igen a Picúrnak is ízlett, így felkerül az elkövetkező pár év képzeletbeli menükártyájára.

Semmi extra, csak néhány, hámozott, felszeletelt, kimagozott alma és egy könnyű palacsintatészta, némi plusszal. 

Hozzávalók 4 főre: 

4 nagyobb alma (hámozva, 1/2 cm vastagra szeletelve és magozva)

1 egész tojás

20 dkg liszt

3 dl tej

1 dl szódavíz

2 ek cukor

1 csipet szárított élesztő

egy csipet vaníliás só

A palacsintatésztát csomómentesre keverem és félre teszem addig, amíg az almákat előkészítem. Szépen meghámozom őket és magházra merőlegesen felszeletelem, kb, fél centis szeletekre. Ennél, azért nem célszerű vastagabbra, mert akkor nem lesz, olyan "krémes" az alma.

Az alma szeleteket először lisztbe forgatom, majd a palacsintatésztába, ami, nem kell megijedni, de egy kicsit sűrűbb, mint a hagyományos palacsintatészta. 

Serpenyőben kb. egy ujjnyi olajat melegítek, és ebben sütöm meg az almaszeletek mindkét oldalát, szép barnára.

Cukorral kikevertem némi tejfölt, és azt kanalaztam a tetejére, amit megszórtam kevés fahéjjal. 

Lehet simán fahéjas porcukorral is megszórni, de szerintem a tejfölös variáció sokkal finomabb. 

100 gombócos tészta

Tegnap, amíg Pöpi aludt, a régen felvett Nigella műsorokat néztem, és egy remek kis receptre bukkantam. Ez nem a megszokott "gyorsan, finomat" típusú étel, mert a gombócok mütyörgetése jó időt vesz igénybe, pláne, ha 100 gombócról beszélünk :)

Hozzávalók 4 főre: 

a gombóchoz

25 dkg darált marhahús

25 dkg darált sertéshús

3 ek búzadara

2 ek parmezán

1 egész tojás

só, bors, oregáno, fokhagyma

a szószhoz

1 nagy fej hagyma

1 nagy gerezd fokhagyma

1 l paradicsomsűrítmény

1 dl tej

só, bors, oregáno,

olíva olaj, vaj

A húst, az összes hozzávalóval alaposan összekeverem. Lehetett volna nagyobb gombócokat is készíteni, de ha kicsi emberke is eszik belőle, célszerű, barátságos, apró gombóckákat készíteni. Egy idő után elkezdtem számolni, mert olyan soknak tűnt :) és valóban sok lett. 100-nál abbahagytam és egy új tányérra kezdtem pakolni a többit. A fennmaradó még 50 gombócot egy tányéron betettem a fagyasztóba, hogy ne álljanak össze, majd ha megfagyott beteszem egy tasakba. Így bármikor készülhet belőle újabb adag finomság. 

A nagy fej hagymát, a fokhagymával összeturmixolom és olíva olajon (egy kis vajjal) megpárolom. Fűszerezem, sóval, borssal és természetesen oregánóval.

Mikor megpuhult a hagyma, beleöntöm a paradicsompürét és hagyom, hagy forrjon fel. Ekkor egy kevés cukrot szórok bele, illetve a tejet is hozzáöntöm.

Mikor egy újabbat rottyant, akkor mehet bele a gombóc. Nem szabad megkavarni, nehogy szétessen, inkább meg kell rázni néha a serpenyőt. 

Közben felteszem a vizet a tésztának, és mire az kifő, addig a gombócok is kényelmesen megfőnek a paradicsomban. Valószínű, ha nagyobbak a gombócok, több időt vesz igénybe a főzés. 

A tésztát a tányérra teszem, és ráhalmozom a gombócokat.

Még egy kis parmezán.

Tökéletes. 

Jó étvágyat!

Tyúk vagy a tojás?, avagy a lila leves története

Napok óta ebben a végeláthatatlan malomkerékben érzem magam, amit csak úgy címkéztek fel, hogy "Tyúk vagy a tojás?"

Valamelyik nap, rendes bevásárlás során, örvendezve vettem tudomásul, hogy itt (néha gasztronómia szempontjából úgy érzem a világ végén) is lehet kapni lila burgonyát, a SPAR-ban. Természetes, hogy azonnal landolt, is egy dobozzal a kosárban. Gondoltam vasárnap ez lesz az ebéd, egy jó kis krémleves formájában.

Azt tudni kell, hogy az egyik kedvenc ételem a burgonya bármilyen formában, de sajna, hetek óta nem ettem rendes burgonyát, csak krumplit. Jó, jó de nem az igazi.

Tegnap a Gasztroangyalban is pont a burgonya volt a téma. És gyönyörű burgonyákat láttam, büszke is voltam magamra, hogy nekem is van egy kis dobozka csodám a kamrában :).

Szóval elkészült a leves, és valami elmondhatatlan ízvilága van ennek az egyébként becsületes nevén "Svájci kék"-nek nevezett burgonyának. Olyan volt, mintha vajjal lenne felturbózva, holott ilyen hozzávaló nem került a levesbe. 

Semmi bonyolult. A burgonyát megpucolom (miután a leveshez felhasználom a levét is nem kell félni, hogy veszít a színéből. Burgonya püré készítésekor, célszerű héjában megfőzni, mert akkor nem veszíti el a jellegzetességét.), annyi vízben amennyi éppen, hogy ellepi puhára főzöm. Fűszerezni, csak sóval és borssal, kell, mert a burgonya íze, nem kíván más fűszert, jelen esetben. 

Amikor megfőtt, botmixerrel pépesítem és tejszínt keverek hozzá. Ennyi, tálalható. 

A tetejére, szintén lila burgonyából készült chipset tettem. 

Ja, és hogy hol is van ebben a dologban a tyúk, meg a tojás? Hát ott, hogy reggel elszaladtam meleg péksütiért a SPAR-ba, és gondoltam veszek még egy dobozzal. Már le volt értékelve, mert szerintem rajtam kívül senki nem vett belőle. 

Délben ebéd után úgy gondoltam elszaladok, mert tényleg nagyon fincsi volt, és veszek még vagy két dobozzal (így leértékelve vagányabb az ember lánya), ha van még. És volt. Pont annyi amennyit reggel ott hagytam. 

Most már tényleg rátérek a tyúkra! 

Mikor keresnék valamit, itt értem a legegyszerűbb dolgot, mint szombat reggel bagett a pékségben és nincs, mert szombatra nem sütnek, vagy bárány húsvétkor a hentesnél, és nincs, vagy mogyoróhagyma, vagy bármi egyszerű, mégis innen elérhetetlennek tűnő dolog, akkor eszembe jut, ez a fránya tyúk. 

Azért nincs szombaton bagett, vagy bárány, vagy nyúl hús, mert nincs rá igény, vagy a kereskedő eldönti, hogy úgyse lenne, minek tartson. És ilyenkor duzzogok, mert ha egyáltalán nincs akkor honnan szűri le, hogy nincs rá igény, vagy, hogy legyen igény, ha meg se próbálja bevezetni a dolgot. 

És erre itt ez a "svájci kék"! Végre egy jó dolog és valószínű soha többet nem lesz, mert most sem kellett senkinek. Illetve, miután én a készlet javát felvásároltam, lehet a statisztika azt fogja mutatni, hogy van rá igény :)

De, ha egy fecskeként, nem csináltam volna meg azt a bizonyos nyarat, akkor innen bátran lehet rendelni.

Készül a pizza!

Ma délelőtt nem volt pontos terv arról, hogy mi lesz az ebéd. Elszaladtam a boltba, és kóboroltam egyet. A vége az lett, hogy nem vettem semmit, csak egy túró rudit, és elbattyogtam a pénztárhoz. 

Előttem a kosárban egy közepes méretű, mutatós pizza volt. Mikor a pénztáros lehúzta a vonalkódot és 700 Ft, jelent meg a kijelzőn, majd hanyat estem. Aztán sűrű bocsánat kérések közepette visszamentem és megvettem a hozzávalókat, a feltéteket, mert ugye liszt, élesztő, só, víz minden háztartásban van.

Ennek a kis történetnek ugyan se füle se farka, de a lényeg, hogy "SOKKAL FINOMABB, AMIT MI KÉSZÍTÜNK" és nem a boltba veszünk fagyasztva. 

Talán meg is értettem volna, ha csütörtök este fél hét lett volna (bár ...), de szombat reggel 8-kor???

Én a szüleimmel lakom, és anyukám rengeteget segít, de még így is a ma nagyon hisztis lánykával a "nyakamban", karácsonyfa bontás közben is meg tudtam csinálni. (oké, mint a kép is igazolja komoly segítségem is volt).

Egy kiló lisztből készült: 

1. négy személyes juhtúrós pizza, 

2. négy főre elegendő fokagymás pizza-kenyér, 

3. kis pizza tekercsek (holnap reggelire)

4. grissini, csak úgy rágcsának. 

És, hogy mennyi időt vett igénybe. Össze-vissza két óra, kelési és sütési idővel együtt. De persze, ha csak egy ebédre kell, kisebb a mennyiség, akkor egy órán belül ehető az isteni, saját készítésű pizza!

Rántott töltött gomba

Halat szerettem volna ma enni, de sajna a halas hétfőn zárva van, ezért maradt a jól bevált zöldséges stand. Láttam sok mindent, de a gomba (mint ahogy mostanában egyre gyakrabban) keltette fel a fantáziámat.

Azonnal megjelent előttem a rántott gomba majonézzel és már landolt is a szatyorba jó pár gombafej. 

Hazafelé még elgondolkodtam azon, hogy nem csak egyszerűen rántani kéne, valami csavar ráférne, de úgy gondoltam, majd otthon kitalálom. 

Így az ünnepek után, kicsit leharcolt a konyha, kamra készlet ezért kellett némi fantázia, és így született meg egy rém egyszerű, de annál finomabb töltött gomba. Amit, már csak azért, hogy az eredeti gondolatom nem vesszen kárba, ki is rántottam :)

A gombafejeket megtisztítottam, a szárukat pedig apró kockákra vágtam. Egészen kevés olíva olajon két gerezd felszeletelt fokhagymát megfuttattam, és rászórtam a feldarabolt gombaszárat. Egy kis só, bors és apróra vágott petrezselyem, majd pár perc, hogy szikkadjon és már kész is. 

Kiszedtem a serpenyőből a gombát, a benne maradt olajhoz még egy keveset pótoltam és apró kockára vágott szikkadt kenyeret szórta bele. Ez enyhén megpirítottam, és egy fincsi fűszeres ízű töltelékalapot kaptam. 

A gombaszárat és a pirított kenyeret egy tálban, egy egész felvert tojással összekevertem, és hagytam egy picit pihenni, de csak addig, amíg előkészítettem a panírozáshoz a hozzávalókat. 

A tojástól a töltelék kicsit ragacsos lett, ami megkönnyítette a gombafejek megtöltését. Mindegyikbe, annyi tölteléket tettem, amennyivel "kiegészítem" a gombafejet, egy egész "gömbbé". Majd liszt, tojás és zsemlemorzsa. 

Forró olajba kisütöttem. Vigyázni kell mert a gomba "köp" és felcsaphat az olaj.

Egy kis krumpli püré és fokhagymás tejföl. Mennyei lakoma, mindössze fél óra alatt. 

Jó étvágyat!